„…legyetek szilárdak, rendíthetetlenek…” (1Korinthus 15:58)
Amikor úgy érzed, szívesen feladnád, akkor „tarts ki a kitartásban”, és megkapod azt, amit a futók második szélnek neveznek. Ez az az erő, amely előrehajtja a célvonalig, és győztessé teszi őket. Ezért mondja a Biblia azt: „Áldott, aki kitart…” (Jakab 1:12 NIV).
Hallottál már valaha Thomas Starzlról? Orvostanhallgató korában sebész gyakornokként érdekelni kezdte a szervátültetés. 1958-ban új májat varrt olyan kutyákba, akiknek a máját el kellett távolítani, de mindegyik állat elpusztult az operációt követő két napon belül. Egy év múlva megtalálta a módját, hogyan stabilizálja a keringést, és a kutyák egy egész hétig éltek. 1963 márciusában hajtotta végre az első emberi májátültetést, de a páciens elvérzett. Ez a kudarc és a hepatitiszjárvány, amely a hatvanas években világszerte terjedt a mesterséges transzplantációs központokban, arra kényszerítette, hogy feladja májátültetés programját. Ő azonban nem volt hajlandó abbahagyni. 1968-ban új transzplantációs kísérletek eredményeit ismertette. Mind a hét résztvevő gyermek túlélte a műtétet, bár négy meghalt fél éven beül. Ez biztató, de nem túl fényes sikernek számított. 1975-re az egész világon csak két májátültetéssel foglalkozó program maradt. Huszonhárom évvel a kezdetek után Starzl és csapata elérte az első igazi sikert: huszonkét beteg közül tizenkilenc hosszabb ideig életben maradt. Starzlt sok kritika érte, az orvosvilág gyalázta, meghurcolta. De kitartott – és örülnünk kell annak, hogy így tett! Ma a májátültetés az egész világon rutinműtétnek számít, és olyan emberek, akiknek semmi reményük nem volt, most boldog és tevékeny életet élnek. Tehát bármi is a megbízatásod, állj szilárdan, és ne engedd, hogy bármi is megrendítsen!
Hallottál már valaha Thomas Starzlról? Orvostanhallgató korában sebész gyakornokként érdekelni kezdte a szervátültetés. 1958-ban új májat varrt olyan kutyákba, akiknek a máját el kellett távolítani, de mindegyik állat elpusztult az operációt követő két napon belül. Egy év múlva megtalálta a módját, hogyan stabilizálja a keringést, és a kutyák egy egész hétig éltek. 1963 márciusában hajtotta végre az első emberi májátültetést, de a páciens elvérzett. Ez a kudarc és a hepatitiszjárvány, amely a hatvanas években világszerte terjedt a mesterséges transzplantációs központokban, arra kényszerítette, hogy feladja májátültetés programját. Ő azonban nem volt hajlandó abbahagyni. 1968-ban új transzplantációs kísérletek eredményeit ismertette. Mind a hét résztvevő gyermek túlélte a műtétet, bár négy meghalt fél éven beül. Ez biztató, de nem túl fényes sikernek számított. 1975-re az egész világon csak két májátültetéssel foglalkozó program maradt. Huszonhárom évvel a kezdetek után Starzl és csapata elérte az első igazi sikert: huszonkét beteg közül tizenkilenc hosszabb ideig életben maradt. Starzlt sok kritika érte, az orvosvilág gyalázta, meghurcolta. De kitartott – és örülnünk kell annak, hogy így tett! Ma a májátültetés az egész világon rutinműtétnek számít, és olyan emberek, akiknek semmi reményük nem volt, most boldog és tevékeny életet élnek. Tehát bármi is a megbízatásod, állj szilárdan, és ne engedd, hogy bármi is megrendítsen!
Sajnos megint lopásra adtam a fejem és megint egy e-mail-ből idézek. Számomra nagy üzenetet hordoz, ezért mertem ellopni, hátha neked is ad valamelyecskét. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.