Pihenő

Egy vidéki leány története a nagyvárosban... Andi módra! :)

Szóval voltam már jó párszor Budapesten és egyéb nagyvárosokban. Nem félek tőlük, sőt kifejezetten szeretem őket, nagy valószínűséggel azért, mert a legtöbb nagyvárosi élményem egy kiránduláshoz köthető, amiből  adódik, hogy egy csorda, de legalább 1 ember mindig volt mellettem. Viszont most eljött a pillanat cseppnyi kis életemben, amikor egyedül kellett felfedeznem a város azon részét, ahol korábban még soha nem jártam. Minden ember életében eljön egy ilyen, ehhez hasonló pillanat. Nem feltétlen az egyedüli utazásra gondolok, hanem az a pont, ahol érzed, hogy egyedül is képes vagy megállni a lábadon, nem fog elfújni a szél. Mindenki más, mindenkinek máskor jön el ez a pillanat. Van aki sietteti, van ki késlelteti. Egy bizonyos, mindennek meg van a maga ideje. :) (Az ilyen bölcsességek nem tőlem erednek ám...)

Folytatva kis történetem, az indulás is, ahogy az egész út, igen Andisra sikeredett. Szóval a reggeli indulás a megszokott rendben ment, rohangálás a házban a cuccok után, utolsó pillanatban való elindulás, futás khm... akarom mondani gyors séta a buszhoz. Elértem! :) Kecskeméten felpattantam a vonatra. Természetes jellegű, hogy velem a tömegközlekedésen mindig történik valami és ma sokat tömegközlekedtem... Tehát felvágódom a vonatra, beül mellém egy idős bácsi és néni. 30 fok alapból, természetesen szauna feeling, erre odapattan a bácsi az ablakhoz, bezárja. Néni az ajtó mellett ül, becsukja. Mondom én mi lesz itt... Kedvesen ránk mosolyognak: "Nem bírjuk a huzatot. " Na, ma is tanultam valamit, megtudtam milyen lehet a meggybefőtt élete. :)

Miután egy hatalmasat szagoltam a vízelvonó kúra után Budapest rózsa illatú levegőjéből, elindultam BKV jegyet vadászni. Jegy árus bácsi mondta, hogy a 2009-es jegy is jó, nálam volt pont 2 darab, így ezekkel a jegyekkel szambáztam keresztül Pesten. Ellenőr bácsi, néni nem érdeklődött hogylétem felől. :) Megúsztam. De ne szaladjunk így előre! Szóval felszállok a villamosra, telefonálok közben, persze az utolsó pillanatban ugrok fel, telefon lerak, vili elindul és persze hogy a Duna felé. Ehhez hozzátartozik, hogy előre megbeszéltem, az utazás előtt az idegenvezetőmmel, hogy majd a Dunával ellentétes irányba haladó járműre kell felszállnom. Na, igen hoztam a formám... :D Kicsit meglepődtem amikor elindultunk a másik irányba.... Aztán egy elegáns mozdulattal a Jászai Mari téren le az egyik 4-es viliről, gyorsan át a másik 4-re. Akkor már a helyes irányban haladtam, megcsodáltam újra a Nyugati pályaudvar szépségét és már suhantunk is tova. No, hát mit hoz a jó szerencse, egy általam 30-40 évesnek nézett hölgy levágódik a mellettem lévő székre, én állok, erre mondja, hogy ő már öreg és leül. Erre udvariasságból mondom, hogy nem is öreg és mosolygok. Na, ezzel elindítottam a lavinát, elmesélte 50 éves történetét, férje elhagyását és idézem: " Friss és üde, fiatal párjáról" is kaptam beszámolót, telefonos fényképpel kiegészítve. Persze még véleményt is kellett alkotnom... (Átlag pasi volt). Könnyes búcsút vettünk egymástól, a Ferenc körútnál lepattant a viliről, és egy utolsó mosoly (és persze nagy sóhaj kíséretében) elváltak útjaink. Újabb tanulsága a mai napnak: Szeretnek hozzám beszélni az emberek. (Csak soha nem azok, akikre valójában kíváncsi lennék.)

Folytatom az utam, leszállok a megbeszélt helyen, Mester utca, idegen vezetőm sehol. Na, mondom nem igaz, idáig eltalálok, nehogy a célnál bukjak már el. De nem, pár perc után meglátom, no para. Sétálunk, sétálunk, egy kis utcán bemegyünk, egy kis utcán kijövünk, már gőzöm sincs merre vagyunk, idegenvezetőm csendbe és gondolkozásba burkolózva. Szép kis 10 perc után ott is voltunk. Jól esett magassarkúban ennyit sétálni.

A kiválasztás elég nehezen kezdődött, fél óra várakozás, feszült susmus, egymás méregetése. (Én persze jót kuncogtam mindenkin, persze nem rossz indulattal, csak mindenki tök feszült volt :P ) Aztán behívtak minket (32 embert) egy 30 fős osztályba. 2 embernek az asztalra kellett ülni. Hehe...igen én voltam az egyik. :P De legalább a szervezők emlékezetébe vésődött az arcom. :) Az elbeszélgetés gyors volt, noha soha nem voltam még ilyenen. Csak magamról kellett beszélni. Hát majd meglátjuk mi lesz az eredmény. A meghallgatás előtt és után elkezdünk beszélgetni egy pár emberrel, volt akivel elérhetőséget is cseréltünk. Remélem még találkozok velük. Egyébként ismét egy 5-ös csapat verődött össze, a tipikus 4 lány + 1 fiú felállásban. Azt hiszem ezt az alakzatot már nem tudom levakarni magamról. Nem is baj! :) Eddig bevált!

Az 5-ből 2-en maradtunk, benéztünk a 8. Református zenei fesztiválra. Hohóó, jó kis buli volt. Egy koncertet végig is hallgattunk, méghozzá a Berka együttest, akik moldvai zenét játszanak. Kedvem lett volna táncra perdülni. :) Itt a link, ha utána szeretnél nézni: http://www.berkaegyuttes.hu/  Örülök, hogy ezen a napon szereztem új ismerősöket és ilyen jó kis zenei élményt! :)

Szomorúan, de el kellett indulnom,higy egy régebbi ismerősömmel találkozzak. Fel a 4-re, de nem, most senki nem mesélte el élete vadregényes történetét, másik irányba sem mentem, csak épp az utolsó megálló előtt majdnem nyaltam egyet. Nem volt feltűnő, csak mintha néptáncoltam volna egyet a vili közepén...Ha már a Berkára nem tudtam... :P Aztán nyaktörés nélkül leszálltam, találkoztam Annussal + pár bogár arccal! Jó volt őket látni! :) Majd a vonat felé vettem az irányt, ahol csak reménykedni tudtam, hogy a néni és a bácsi nem velem fognak utazni. És az álmom valóra vált, csupa fiatallal, ajtó, ablak tárva-nyitva suhantunk hazafelé.

Ennyi volt a mai nap története. Azt hiszem jó kis nap volt ez a mai, tele izgalmas élményekkel! A kiválasztás eredményéről pedig jövőhéten tudok beszámolni. Remélhetőleg, akkor már levehetem a kérdőjelet a címből! :)