Elidulok előre. Fal. Elidulok balra. Fal. Megállok.
Mi vaan? Most mi a fene van?? Nem baj.
Elidulok jobbra. Kevesebb a lendulet. FAL!
Na, jóó... ez máár gáz. Kezdek klausztrofóbiás lenni.... Nagyon dobog a szívem... Csepeg a homlokomról a víz... Letörlöm.
Elindulok... Más utat nem látva lefelé...Megyek...sötét van. Félek. Ő Asszem visszafordulok. UUUuuúúúú...FUTÁÁÁS!!!
Huhhh. Pihenek. Gondolkozom...Töprengek... De min???
Van még egy út.
De bevág minden ajtót előttem és így menjek arra...?? Na azt már nem! Elindulok ezer felé és mintha direkt kigáncsolna és belém rúgna... Néha még a nevetését is hallom komolyan... Na jó. Most leültem az útkereszteződés közepére. Suhannak mellettem a járművek és én csak nézem őket. MInden és mindenki rohan. Mindenki csak az utat nézi, az utast senki. Jól van ez így???
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.