Nos, igen. Végre kezdem azt érezni újra, hogy élek... És ez nagyszerű érzés! Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki! :)

Nos, igen. Ismét visszaszálltam a hajóra és nekivágok a tengernek! Az elmúlt időszakban sajnos akkora viharok voltak a vizen, hogy a hajóm nagyon összetört, engem a víz partra vetett és heteken át csak esett és esett... A nap nem sütött ki, nem volt remény... Ám ekkor a kapitányt láttam meg a távolban, nagyon nagyon messze. A parton állt és nézett felém. Egyszerűen nem volt erőm felállni és elindulni felé. Ez a szituáció megismétlődött minden egyes nap. Egyszer csak egyik reggel arra ébredtem, hogy egy kíváncsi, apró fénysugár csiklandozza a lelkemet. Amikor felnéztem a kapitány közelebb állt, mint bármelyik nap. Mélységes nyugalom és határozottság volt a szemében. Intett felém. Felálltam és elindultam. Amikor mellé értem, eszembe jutatta a 2010-es nyaram egyik legszabb pontját, amikor egy nagyon kedves személy felolvasta ezt a rövid történetet:

"Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel

tengerparton jártam, s az életem

nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:

két pár lábnyom a parti homokon,

ahogy Ő mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,

itt-amott csak egy pár láb nyoma

látszott, éppen ahol az életem

próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:

Amikor életem kezedbe tettem,

s követődnek szegődtem, Mesterem,

azt ígérted, soha nem hagysz el engem,

minden nap ott leszel velem.

S most visszanézve, a legnehezebb

úton, legkínosabb napokon át

mégsem látom szent lábad nyomát!

Csak egy pár láb nyoma

látszik ott az ösvényen.

Elhagytál a legnagyobb ínségben?

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:

Gyermekem, sose hagytalak el téged!

Azokon a nehéz napokon át

azért látod csak egy pár láb nyomát,

mert a legsúlyosabb próbák alatt

téged vállamon hordoztalak!"

Ezek után segített rendbe hozni a hajómat és együtt újra nekivágtunk a tengernek. És most itt tartok, csendben és békében ringatózunk a tengeren. Soha nem tudhatod, hogy merről jön egy szél és hogy merre sodor tovább. Egy a lényeg: Mindig engedd át a kapitánynak a kormányt, hagyd, hogy Ő vezessen és minden rendben lesz!

Forrás: http://www.karizmatikus.hu/labnyom.htm