Pihenő

-Na, Andi! Milyen volt az erdélyi utad???- kérdezi tágra nyílt szemekkel.

/Na, erre mit mondjak???/ - Köszi, háát... Ismered azt a mondást, hogy az idő mindent megszépít? Nos, mindenképpen jobb volt az utazás, mintha tegnap kérdezted volna, és mindenképpen rosszabb, mintha holnap kérdeznéd... :) /Ennyi elég is volt.../

De akkor csapjunk a lecsóba! :) Vagy Erdélyben a zakuszkába... :)

Szóval reggel 5-kor ébresztő, amiből végül negyed 6 lett... Mivel este összekészítettünk mindent reggelre már csak a szendvics gyártás maradt...És csodák-csodájára így is sikerült elkésni...Na, azért ne kuncogj, mert Tamás bácsi jött korán!!! Fél 7 volt elvileg megbeszélve, de Ő már a kapuban toporzékolt 6:20-kor... A pontosság minta embere! :) De jól van ez így! Ahogy átértünk T.kécskére, mindenki fülig érő mosollyal fogad, mintha ők nem 5-kor keltek volna... de később megtudtam jókedvük okát.... :) Szóval a jókedélyű kécskei nyugdíjas csapatból kapásból egy levegő vételre 10-en bemutatkoznak, kapkodom a fejem és a még fel nem ébredt agyam...a nevek megjegyzésére esély nincs...Miután felvágódunk a buszra, Én is magamhoz térek és indul a mandula. Nagy nevetések, kacajok, tisztára mintha egy tini csapattal mennék...én érzem magam a legérettebbnek... :D Azért ez is vicces... Pár perc és dobhártyát szakító női nevetés után Géza, a segédlelkész feláll és méltóság teljes hangon megszólal: Jó reformátusokhoz méltóan, a páinkázásról... /fenyegtő hangsúlyra váltva/ ...Nehogy hátulról megérezzem a páinka szagot... mielőtt a pohár ideér... :D :P Na, mondom, most már értem miért a nagy jókedv már reggel... És vajon még mi vár rám/ránk??? :) Következő aranyköpést, amint később megtudtam, a kécskei Gimi igazgatója mondta. Ő is elöl ült, elővesz egy fél literes ásványvizes palackot, beleszagol, nézi: Na, most az ásványvizet vettem elő vagy a pálinkát? :D Aztán elindult a kínálgatás, egyik kör szilva után, jött a barack pálinka...Gondoltam magamban, hogy többet kellene a kécskeiekkel lógni.... :)

Az út, a továbbiakban hangos nevetésekkel, még több pálinkával és gyönyörű tájakkal telt.

Íme a folytatás:

Szóval, alapvetően egész héten jól érzetem magam. A táj gyakorlatilag feledtette velem a rossz érzéseket. Különös, már régen éreztem ilyet. Tömegben, mégis egyedül. Nem szeretem.

Jó volt ez az út arra, hogy elgondolkozzam magamon és Istenen. A tordai sóbánya nagy hatással volt Rám. 110 m mélyen, gyakorlatilag eltemetve a föld alatt. Ha bezáródott volna az ajtó vagy beomlott volna a bánya egy része... Az életben nem kerülünk ki. Eszembe jutott az a pár bányász is, akik Chile egyik bányájában ragadtak bent. Oda lent nyugalom és csend van. Béke. Sokszor visszavágyom oda...

Aztán voltunk Kalotaszentkirályon is. Egy gyönyörű apró kis falu, ahol könnyekre fakasztó vendégszeretettel és energiával vártak minket. Egy 70 év körüli néni szolgált fel többed magával. A lelki szemeimmel láttam, ahogyan 20 évesen, vidáman táncol egy mulatságban. Úgy gondolom a vidámság és ez a nagy energia megfiatalítja az embert! :) Egyébként az út alatt itt éreztem legjobban, hogy milyen jó magyarnak lenni. A kúltúránk és történelmünk nagyon értékes és elgondolkoztató. Kár, hogy magyarországon ez kevesebbszer jut eszembe...

A személyiségemről is sikerült új dolgokat megtudnom. Barátaim azt mondják, hogy bárkivel eltudok beszélgetni. Azt hiszem ez a megállapítás csak részben igaz. Most sikerült megcáfolnom. Beszélgettem. Illetve próbáltam. Na jó, csak én beszéltem. Aztán már én sem.  Ha bizonyos emberek körül vesznek, csak akkor tudok beszélgetni? Vagy csak bizonyos emberekkel? Velem van a baj, vagy csak rossz embereket fogtam ki?

Ezek költői kérdések, de ha van megoldásod írj! :)