"Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan."
Pilinszky átélte, megtapasztalta. Pedig nem volt Bogár.
Én is átéltem, megtapasztaltam. Én Bogár vagyok. Ez a vers pedig tökéletesen megtalált ma engem. Végre a helyemen vagyok, vége tudom mit akarok, végre tudom merre kell indulnom és sejtem már kik lesznek az útitársaim. Ők azok, az igen apró, ám annál különlegesebb csapat, akik mindent és mindenhogy értenek körülöttem. A szükséges szelektálás lezajlott, mint mindig fájdalmas volt, de meg kellett tenni. Akik viszont bent maradtak a szívem mélyén vannak és soha nem eresztem őket ki onnan.
A jelen pedig tökéletes. Nehéz, tele harccal, kudarccal, feladattal, problémával.
De a csipkén átszivárog a fény.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.