Néha rám talál a végtelen.
Mikor a tükör sima égen rám mosolyog néhány komisz csillag.
Mikor a félhomályban megremeg a gyertya fénye.
Mikor rájövök, hogy a sötétben nem kell félnem.
Ilyenkor érzem, hogy élek.
Néha rám talál a végtelen.
Mikor a tükör sima égen rám mosolyog néhány komisz csillag.
Mikor a félhomályban megremeg a gyertya fénye.
Mikor rájövök, hogy a sötétben nem kell félnem.
Ilyenkor érzem, hogy élek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.